Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Azért írom az első részhez a véleményem, hogy az olvasók más szemmel olvassák: Mert ez egy remekmű! Pontosan úgy van megírva, ahogy egy ilyen történetet kell! Bár, sok olvasónak unalmas lehet a sok mellék információ, ám éppen ezért valósághű, hiszen a gyerekkori szexuális és egyéb bántalmazások is éppen így bújnak el az egyéb más események között. És igen, egy gyerek éppen így fogja fel mindazt, ami vele történik. Nem érti, de elfogadja, mert mást nem tehet. A műben észlelhető ez is: "Kaptam pár pofont..." és már másról beszélt az a lány, tehát, már csak a tényt közölte és nem jelezte, hogy az rendkívüli eset lett volna, hogy az fájt neki... Valójában, a gyerekek is megszokhatják azokat a rossz dolgokat, amelyek velük történnek és akkor már nem is lesz jelentőségük számukra. Már ebből a történetből is látni, hogy egy gyerek miért nem beszél másnak a vele történt rossz eseményekről. Inkább nem mondja el az anyjának, hogy az apja és a barátnője apja molesztálja, mert úgysem hinne neki senki és fél a veréstől. és bár, ez a régi idők története, ám ma sincs ez másképp! A legmegdöbbentőbb az, hogy a vele történt rossz eseményekről csak úgy ír, mintha letörölné az asztalról a morzsát. Szinte csak közli, hogy megtörtént. Ám, sokkal nagyobb jelentőségúnek tartotta a macskája esetét. Hiszen, akkor egy olyan lényt vesztett el, akit szeretett, aki fontos volt a számára. Egy ilyen trauma egy embert akár élete végéig is elkísér. És a művon érezhető, hogy az állatok szenvedését sokkal többre tartja, mint a sajátját. Sokáig dícsérhetném még ezt a művet, de remélem, hogy az olvasók más szemszögből olvassák a másik két részt, mert ez valóban egy remekmű!
Pontosan úgy van megírva, ahogy egy ilyen történetet kell! Bár, sok olvasónak unalmas lehet a sok mellék információ, ám éppen ezért valósághű, hiszen a gyerekkori szexuális és egyéb bántalmazások is éppen így bújnak el az egyéb más események között.
És igen, egy gyerek éppen így fogja fel mindazt, ami vele történik. Nem érti, de elfogadja, mert mást nem tehet. A műben észlelhető ez is: "Kaptam pár pofont..." és már másról beszélt az a lány, tehát, már csak a tényt közölte és nem jelezte, hogy az rendkívüli eset lett volna, hogy az fájt neki... Valójában, a gyerekek is megszokhatják azokat a rossz dolgokat, amelyek velük történnek és akkor már nem is lesz jelentőségük számukra.
Már ebből a történetből is látni, hogy egy gyerek miért nem beszél másnak a vele történt rossz eseményekről. Inkább nem mondja el az anyjának, hogy az apja és a barátnője apja molesztálja, mert úgysem hinne neki senki és fél a veréstől. és bár, ez a régi idők története, ám ma sincs ez másképp!
A legmegdöbbentőbb az, hogy a vele történt rossz eseményekről csak úgy ír, mintha letörölné az asztalról a morzsát. Szinte csak közli, hogy megtörtént. Ám, sokkal nagyobb jelentőségúnek tartotta a macskája esetét. Hiszen, akkor egy olyan lényt vesztett el, akit szeretett, aki fontos volt a számára. Egy ilyen trauma egy embert akár élete végéig is elkísér. És a művon érezhető, hogy az állatok szenvedését sokkal többre tartja, mint a sajátját.
Sokáig dícsérhetném még ezt a művet, de remélem, hogy az olvasók más szemszögből olvassák a másik két részt, mert ez valóban egy remekmű!