Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Miért van olyan érzésem, hogy te sokkal többre vagy képes? Megvan! Vegyük példának ezt a mondatod: A szerelem gyönyörű, illatos mocsarában, merő csatakban hancúroztunk, élvezve az Alkalmat, amely egymás kezére adott minket. Ez egy nagyon költőies kifejezésmódot tükröz. Érzelmesen fejez ki egy adott cselekvést. Ugyanakkor az Alkalmat tulajdonnévként szerepeltetni itt még akkor sem tartanám helyesnek, ha a Sors szóra cserélted volna fel. Nekem inkább úgy tűnt, mintha szándékosan cserélted volna le a sors szót az alkalomra, direkt helytelenül tulajdonnévként beállítva. Tudom, hogy létezik az életben Kedves János nevű illető, akit így anyakönyveztek, de amikor azt írom, hogy János kedves ember, akkor a kedves már nem a tulajdonneve, azaz nem kezdődhet a magyarban nagy betűvel, szemben némelyik más nyelvvel. Ha ezt a bekezdést indító mondatot nézem, az szerintem tökéletesen és érthetően írja le az eseménynek ezt a részét. Mozdulataink gyorsabbá, kapkodóbbá váltak, légzésünk pedig szaggatott lett az izgalomtól. A következő mondat is ok. Lenne, ha nem vettél volna bele egy olyan szót, amit ugyan bele lehet venni, de magyarázat, vagyis narráció nélkül inkább humorosnak tünteti fel az egészet. Élőszóban valóban szoktunk sóhajtani (...ah...óhh...), amiről biztosan mindenki tudja, hogy mit jelent, ám írásban kifejezőbb leírni utána, hogy sóhajtottam az átélt élmény hatására. Képzelj el egy étteremben ülve egy fiatal lányt, aki előtt egy tál gőzölgő finomságot láthatsz, miközben ő elragadtatottan így szól: -Mmmmh... Ugye arra fogsz gondolni, hogy összeszaladt a nyál a szájában, amikor az ételre nézett, mert ránézésre is annyira finomnak gondolja. Ez többnyire valószínűleg így is lenne. De ez csak egy változata lehetne a gondolatainak, mert elképzelhető, hogy ő azt az ételt észre se veszi, mert egy másik finomság jár az eszében, mondjuk valami olyan, amint előző éjjel a barátja a szerelemlevével telelövi a száját. Persze narráció híján nyilván mindenki más az első gondolatra tippel. Ó, mennyire tévedhetnek egyesek! Persze én is tévedhetek, hiszen ez is csupán egy variáció ugyanarra a témára. Még itt is valahogy úgy éreztem, mintha az a sóhajtás kifejezés szándékosan "elrontott" lenne. Persze ebben sem lehetek biztos, mert hiányzik rólad az ismeret, ami szintén egyfajta narrációnak lenne tekinthető. Ha ugyanis jobban ismernélek jobban meg tudnám ezt ítélni, így csak találgatok a fentiekre alapozva. Most biztosan arra gondolsz, hogy tanítani akarlak, pedig ez nem így van. Csupán egyik amatőr tanácsa egy (vélhetően) másik amatőr írótársnak abban reménykedve, hogy nem bántottalak meg ezzel és nem vettem el a kedved semmitől. Persze itt is sok mindenben fennáll részemről a tévedés, hiszen az is lehet, hogy te profi vagy és most jót mosolyogsz az igyekezetemen. Amennyiben abban is tévednék, hogy nem bántódsz meg e sorokat olvasva, akkor bocsi.
Megvan! Vegyük példának ezt a mondatod:
A szerelem gyönyörű, illatos mocsarában, merő csatakban hancúroztunk, élvezve az Alkalmat, amely egymás kezére adott minket.
Ez egy nagyon költőies kifejezésmódot tükröz. Érzelmesen fejez ki egy adott cselekvést. Ugyanakkor az Alkalmat tulajdonnévként szerepeltetni itt még akkor sem tartanám helyesnek, ha a Sors szóra cserélted volna fel. Nekem inkább úgy tűnt, mintha szándékosan cserélted volna le a sors szót az alkalomra, direkt helytelenül tulajdonnévként beállítva. Tudom, hogy létezik az életben Kedves János nevű illető, akit így anyakönyveztek, de amikor azt írom, hogy János kedves ember, akkor a kedves már nem a tulajdonneve, azaz nem kezdődhet a magyarban nagy betűvel, szemben némelyik más nyelvvel.
Ha ezt a bekezdést indító mondatot nézem, az szerintem tökéletesen és érthetően írja le az eseménynek ezt a részét.
Mozdulataink gyorsabbá, kapkodóbbá váltak, légzésünk pedig szaggatott lett az izgalomtól.
A következő mondat is ok. Lenne, ha nem vettél volna bele egy olyan szót, amit ugyan bele lehet venni, de magyarázat, vagyis narráció nélkül inkább humorosnak tünteti fel az egészet. Élőszóban valóban szoktunk sóhajtani (...ah...óhh...), amiről biztosan mindenki tudja, hogy mit jelent, ám írásban kifejezőbb leírni utána, hogy sóhajtottam az átélt élmény hatására.
Képzelj el egy étteremben ülve egy fiatal lányt, aki előtt egy tál gőzölgő finomságot láthatsz, miközben ő elragadtatottan így szól: -Mmmmh... Ugye arra fogsz gondolni, hogy összeszaladt a nyál a szájában, amikor az ételre nézett, mert ránézésre is annyira finomnak gondolja. Ez többnyire valószínűleg így is lenne. De ez csak egy változata lehetne a gondolatainak, mert elképzelhető, hogy ő azt az ételt észre se veszi, mert egy másik finomság jár az eszében, mondjuk valami olyan, amint előző éjjel a barátja a szerelemlevével telelövi a száját. Persze narráció híján nyilván mindenki más az első gondolatra tippel. Ó, mennyire tévedhetnek egyesek!
Persze én is tévedhetek, hiszen ez is csupán egy variáció ugyanarra a témára.
Még itt is valahogy úgy éreztem, mintha az a sóhajtás kifejezés szándékosan "elrontott" lenne. Persze ebben sem lehetek biztos, mert hiányzik rólad az ismeret, ami szintén egyfajta narrációnak lenne tekinthető. Ha ugyanis jobban ismernélek jobban meg tudnám ezt ítélni, így csak találgatok a fentiekre alapozva.
Most biztosan arra gondolsz, hogy tanítani akarlak, pedig ez nem így van. Csupán egyik amatőr tanácsa egy (vélhetően) másik amatőr írótársnak abban reménykedve, hogy nem bántottalak meg ezzel és nem vettem el a kedved semmitől.
Persze itt is sok mindenben fennáll részemről a tévedés, hiszen az is lehet, hogy te profi vagy és most jót mosolyogsz az igyekezetemen.
Amennyiben abban is tévednék, hogy nem bántódsz meg e sorokat olvasva, akkor bocsi.
TÉNYLEG NAGY SZERENCSÉM VAN , HOGY EZT ELOLVASHATTAM .