Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
A nyaktekerészeti-mellfekvenc az kreatív volt. A központozás elrontása nem az. Szerettem a második részt is. Drukkolok, hogy kreatívan oldd meg a többi lány bevonását.
Én is szeretem a gondolataid, de itt most Évának adnék igazat. Egy kisebb közösséget meg tud bolygatni, ha a képmutatás kiderül. Elveszi a korábbi bizalmat. A többivel egyetértek.
Nem értek egyet, hacsak nem valami erősen vallásos kis közösségről van szó. 🙂 És nyugi, nem magyar találmány, globális jelenség, a történelem kezdete óta. A technikai részhez: Dalma egy domináns karakter, aki nyilván nem fog behódolni csak úgy minden fasznak, még ha be is jön neki. Ezért az ódzkodás. A kapcsolatot támogatja a bónusz-dugással, de amíg nem pozícionált, amíg nem érzi magát helyzetben és nem döntötte el, hogy kezelje a dolgot, addig nem fog nyüszíteni csak azért, mert valaki megdugta. Nem egy ösztönlényről van szó, hanem egy számító, okos nőről, aki mindig mérlegel. Az érdeke előbbre való, mint a pinája. Persze ettől még ki lehet hozni a karit olyanra, aki kilép a körből, vagy tudatosan a kívülállást választja, de akkor a konfliktus forrása az lesz, hogy mivel kompenzál a férje. (jó, ennyire nem megy bele majd az író, nem családregény) Nálam ezt nehezebb megoldani, mint a később én is örömmel dugok a bandával-dolgot. Persze nyilván lesz valami konfliktus a csajokkal, vagy Adéllel, mert sótlan lenne anélkül, gépies poresz, de így hihető és ezért jó eddig is.
Sajnos egyet kell értenem azzal, amit írsz. Az a mai magyar valóság. De kicsit más a városi és a falusi. A falu, vagy az azt éppen maga mögött hagyó kisváros. Ott az elit, a pár vezető ember, ráadásul akinek pénze is van, az "bezárkózhat", és érezheti, neki mindent szabad, de azért kifelé muszáj a jófiúnak, jó lánynak lenni. Ott, a kis közösségen elveszti a bizalmat, nagy esélye van, hogy legközelebb bukni fog. És én erről beszéltem. A történet folytatásaképpen, ha két pár szereplői cserélődnek (Adél és Dalma), attól még Dalma nehezen vihető be a "közösbe". Ezt igazolja ez a részlet: "Dalma nem akart elélvezni. Végig igyekezett visszafogni magát. Szinte szuggerálta, hogy nem, csak azért se engedi szabadjára az érzékeit. Hisz csak a férje kedvéért volt hajlandó lefeküdni, a ribanc Adél egyébként rokonszenves férjével, Dénessel." Innen az írón múlik ezt hogyan oldja meg. Remélem sikerül neki.
Amit mondasz, az valóban veszélyes, de ha az "elit" kifelé nem is mutatja a szabadosságát, szekta/bizalmi csoport jelleggel minden további nélkül bejátsszák akár az orgiát is. Gondoljunk közéleti szereplőre nem túl régről. Ő ugyan nem családilag tette, de a "klubbal". Max, ha komolyabb az összhang és a szervezettség, akkor legfeljebb suttognak róla a településen, de nem merik bevállalni a nyílt konfrontációt a vezetőséggel, csak irigykednek, vagy igyekeznek bizonyítékot gyűjteni ellenük. Nyilván a hatalmi dinamika miatt mindenki kézben van tartva, ők meg megtehetik... A párok viszonyai is ehhez igazodnak. A hatalomban lévők léte, hogy felmérik a másikat, nem érzelmi alapon viszonyulnak egy házasságban sem. Az a hétköznapi emberek luxusa. Itt érdekről és hosszútávról van szó mindig. De ehhez jár az élvezet is, amit senki sem tagad meg magától. Ha pedig ismerem a párom, akkor tudom mit szeret, hogyan és ehhez megadom neki a kellő szabadságot a sajátoméért cserébe. Nagyon ritka az a szélsőséges kiszolgáltatottság, hogy asszonyka kis hülye és elhiszi az örök szerelmet, plusz egy nap és nem tudja, hogy mondjuk a férje félredug. Azok mindig sírva mennek el, tele haraggal. De a többség tudja mit és miért tesz, minek mi az ára és oda is tartja a markát érte. Tehát lehet egymás közt simán olyan verziók tömkelege, amit itt bemutatott az író. Ez a realitás, nem a habos-babos sosem csallak meg, úgyéljek-örökszerlem. Ők ritkán válnak, mert van közös terv és érdek, amit nem rúgnak fel hülye érzelmi hullámok miatt. Ezt nagyon jól ábrázolja a történet ezen része. Reméljük, a többi is.
Ígértem, hogy részletesebben hozzászólok. Ez a rész nem lett olyan fergeteges, mint az első. Bár sikerült egy plusz nőt bevonni a történetbe, de valahogy úgy, hogy nehéz lesz elérni a teljes bevonását az összes asszonynak. A szexjelenetek sem voltak annyira kidolgozottak. Remélem folytatod, és kíváncsi vagyok ki lesz a következő. Figyelj oda arra, hogy ez egy "falu", ahol főleg az előtérben lévőemberek nem nagyon vállalják be, a család szétugrasztását, itt pedig nagyon afelé tendálsz. Összességében jó, ami gondolkodóba ejtett, azt fentebb írtam.
Nem olvastad félre. Valóban először István, aztán Dénes. Kedves LErik! Ha nem vagy biztos a nevekben, vissza kell olvasni! Tévedni emberi dolog, de nevekben nem illik.
Mivel a második részhez elmaradt a kommentelési lehetőséget, ide kell írnom: "– Megtörtént. – a válasz gyors volt és száraz." Itt fogytam el. Remek történet, remek írás, de ezek a balfék, amatőr központozások rohadtul zavarnak. Túl jól írsz, hogy szó nélkül hagyjam. A fenti példában, ha a párbeszédes mondatrész utáni gondolatjel végén kisbetűvel folytatjuk az írást, akkor a párbeszédes mondatrész végére nem teszünk pontot. Soha. Így: "– Megtörtént – a válasz gyors volt és száraz." Ha nagybetűvel folytatod, akkor viszont teszünk. Így: – Megtörtént. – A válasz gyors volt és száraz." Bár itt pont nem adja jól a nagybetűs folytatás. Lécci, tanuld meg. Vannak kivételek: "– Megtörtént! – a válasz gyors volt és száraz." Ez így jó. Meg ez is: "– Megtörtént? – a kérdés gyors volt és száraz." Tehát csak a pontot nem tesszük ki, a felkiáltó- és kérdőjelet igen! Köszi és remélem, ugyanilyen remekül folytatod még. Nálam 20 pontos lenne.
Sorry Andreas, ha elvettem a kenyered. 😀
2
w
wertux
2023. július 6. 09:33
#19
Nem rossz történet mindkét rész. Egy valami fura ha kötekedhetnék. Itt elvileg István a "Cimbi" míg a másodiknál már Dénes lett?!! Vagy én olvastam félre??
Most olvastam el a második részt. Kár, hogy ott letiltottad a hozzászólásokat, pedig az is elég jó írás, bár gyengébb az elsőnél. Általában ilyen esetekben 1 ponttal értékelek, de ebben az esetben nem így tettem.
Cak az a baj, hogy én nem voltam ott.
Szerettem a második részt is.
Drukkolok, hogy kreatívan oldd meg a többi lány bevonását.
Pótoltuk. 🙂
Üdvözlettel:
Törté-Net Szerkesztőség
A technikai részhez: Dalma egy domináns karakter, aki nyilván nem fog behódolni csak úgy minden fasznak, még ha be is jön neki. Ezért az ódzkodás. A kapcsolatot támogatja a bónusz-dugással, de amíg nem pozícionált, amíg nem érzi magát helyzetben és nem döntötte el, hogy kezelje a dolgot, addig nem fog nyüszíteni csak azért, mert valaki megdugta. Nem egy ösztönlényről van szó, hanem egy számító, okos nőről, aki mindig mérlegel. Az érdeke előbbre való, mint a pinája. Persze ettől még ki lehet hozni a karit olyanra, aki kilép a körből, vagy tudatosan a kívülállást választja, de akkor a konfliktus forrása az lesz, hogy mivel kompenzál a férje. (jó, ennyire nem megy bele majd az író, nem családregény) Nálam ezt nehezebb megoldani, mint a később én is örömmel dugok a bandával-dolgot. Persze nyilván lesz valami konfliktus a csajokkal, vagy Adéllel, mert sótlan lenne anélkül, gépies poresz, de így hihető és ezért jó eddig is.
A történet folytatásaképpen, ha két pár szereplői cserélődnek (Adél és Dalma), attól még Dalma nehezen vihető be a "közösbe". Ezt igazolja ez a részlet:
"Dalma nem akart elélvezni. Végig igyekezett visszafogni magát. Szinte szuggerálta, hogy nem, csak azért se engedi szabadjára az érzékeit. Hisz csak a férje kedvéért volt hajlandó lefeküdni, a ribanc Adél egyébként rokonszenves férjével, Dénessel."
Innen az írón múlik ezt hogyan oldja meg. Remélem sikerül neki.
A párok viszonyai is ehhez igazodnak. A hatalomban lévők léte, hogy felmérik a másikat, nem érzelmi alapon viszonyulnak egy házasságban sem. Az a hétköznapi emberek luxusa. Itt érdekről és hosszútávról van szó mindig. De ehhez jár az élvezet is, amit senki sem tagad meg magától. Ha pedig ismerem a párom, akkor tudom mit szeret, hogyan és ehhez megadom neki a kellő szabadságot a sajátoméért cserébe. Nagyon ritka az a szélsőséges kiszolgáltatottság, hogy asszonyka kis hülye és elhiszi az örök szerelmet, plusz egy nap és nem tudja, hogy mondjuk a férje félredug. Azok mindig sírva mennek el, tele haraggal. De a többség tudja mit és miért tesz, minek mi az ára és oda is tartja a markát érte. Tehát lehet egymás közt simán olyan verziók tömkelege, amit itt bemutatott az író. Ez a realitás, nem a habos-babos sosem csallak meg, úgyéljek-örökszerlem. Ők ritkán válnak, mert van közös terv és érdek, amit nem rúgnak fel hülye érzelmi hullámok miatt. Ezt nagyon jól ábrázolja a történet ezen része. Reméljük, a többi is.
"– Megtörtént. – a válasz gyors volt és száraz."
Itt fogytam el. Remek történet, remek írás, de ezek a balfék, amatőr központozások rohadtul zavarnak. Túl jól írsz, hogy szó nélkül hagyjam. A fenti példában, ha a párbeszédes mondatrész utáni gondolatjel végén kisbetűvel folytatjuk az írást, akkor a párbeszédes mondatrész végére nem teszünk pontot. Soha.
Így: "– Megtörtént – a válasz gyors volt és száraz."
Ha nagybetűvel folytatod, akkor viszont teszünk.
Így: – Megtörtént. – A válasz gyors volt és száraz." Bár itt pont nem adja jól a nagybetűs folytatás. Lécci, tanuld meg.
Vannak kivételek:
"– Megtörtént! – a válasz gyors volt és száraz." Ez így jó.
Meg ez is: "– Megtörtént? – a kérdés gyors volt és száraz."
Tehát csak a pontot nem tesszük ki, a felkiáltó- és kérdőjelet igen!
Köszi és remélem, ugyanilyen remekül folytatod még. Nálam 20 pontos lenne.
Sorry Andreas, ha elvettem a kenyered. 😀