Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Nekem meg pont az ilyenek tetszenek. Meg is lepődtem a magas pontszámon. Örültem, hogy nem vitted el sem a romantika, sem egyoldalúan a fenekelés irányába. Ne is gondolkodj azon, hogy folytatod-e vagy sem, mert ez a sztori folytatásért kiállt.
Igen, tudtam ilyen problémáról, csak nem akartam kiélezni a helyzetet azzal, hogy mindenki számára valóságként állítom be. Pusztán fantáziaként is ijesztő lenne. Úgy hiszem senki sem magyarázatra várt, hanem a folytatásra. 😀 Ha lehetne ne várass vele egy évig, mert addigra tutira megöregszem. 😊 Köszönöm szépen. 😉
Semmi gond az off-al. Vannak sajnos, akik megtalasztalhatják a fájdalom nélküli világot. Van betegség, ahol nem működnek a fájdalomreceptorok. És a betegségük legnagyobb problémája pontosan abban áll, hogy nem veszik észre, ha történik a testükkel valami. Ha megvágják magukat, csak láthatják a sebet vagy a vért, de nem érzékelik mikor megtörténik. Még akkor sem, ha egy főér lesz elvágva. Ezért akár halálos is lehet. Szóval nem probléma az eszmefuttatásod. Az nagyobb probléma, hogy ha most nekiállnék megmagyarázni, hogy miért nem fogom írni a továbbiakban sem az érzéset Bettynek, akkor az a rész, amikor majd az érzéseit fogom leírni, már túlságosan elcsépelt lenne. De azt sem tudom mondani, hogy hamarosan olvashatjátok, mivel volt olyan, hasonlóan nagy ívű írásom, ami több mint egy év alatt készült el!
Egyáltalán nem tuti, hogy a hiba a Te készülékedben van. Tudod van adó és vevő, adakozó és befogadó... Ha a kettő nem kompatibilis, akkor egyik sem érti meg a másikat.
A fájdalomról: elképzeltem egy olyan életet, ahol nincs fájdalom. Egyáltalán! Még hírből sem hallottak róla. Csakhogy a hatások akkor is olyanok, mint amilyenek most. A káros hatások is. A testünk érzékeli most, de ha nem érezné, akkor nem tudnánk reagálni, védekezni ellene, de a káros hatás megtörténne, azaz gyorsabban menne tönkre a szervezetünk, talán bele is halhatnánk. Aki csak picit süti meg a kezét az megtanulja, hogyan védekezzen ellene. A kérdés a nagyságrend eldöntése, azaz: kinek mi a picike. 😀 Alapfokú biológia, érthetően – remélem. Bocsika az offért Lacika. 😇😊
Kedves Titti! Mennyire igazad van! Mint mindig, ha olvastalak. Én is igyekszem erősíteni, csak nem mindig úgy érti, ahogyan én gondolom. Talán én fogalmazok rosszul?
Kedves Laci! Szerintem adj bele mindent. Vedd elő a pennádat és döfj jó nagyot! Aki használja a tollát ne csak részben döfjön oda. Az nem vezet sehova. Szóval írj ki mindent magadból, amit ezzel kapcsolatban gondolsz, érzel, az se baj, ha Betty szájába adod. Mármint a szavakat, mert az érzései nem hiszem, hogy a tieid, bár biztosan tudsz róluk, mivel ő a Te teremtményed. Néha nem baj, ha fáj egy picit. Abból lehet érezni, hogy élünk. 😉
Nekem elég nehéz fájó dolgokat okozni. De megpróbálhatod. Ha nem vagy biztos a megjelentetésben, küld el elolvasásra, én elmondom a véleményem, természetesen csak neked válaszolva. Hogy azután elfogadod-e vagy sem, figyelembe veszed vagy sem, az már a te dolgod. Ha gondolod, szívesen felajánlom ebben a segítségemet, persze csak ha úgy érzed szükséged van rá.
Természetesen lehetnek, sőt vannak gondolatok és érzések. Viszont ezek részletesebb bemutatása része lenne annak a bizonyos kegyelemdöfésnek! És garantálom, hogy az még neked is fájó lesz. Pontosan ezért nem vagyok benne biztos, hogy megjelentessem-e itt (persze csak az után, ha majd készen lesz).
Amit gondolsz, jól gondolod. De egy lyuk körüli húsnak is lehet véleménye, valamilyen érzése. Akár az is, hogy még, még, még, ennyi nem elég! Szíved joga, hogy mennyit veretsz oda, tudom, te nem mégy ötven alá. Nekem nyugodtan beviheted a döfést, és még kegyelem se kell hozzá. Azokkal meg akiknek majd fáj ne törődj! Nyugodtan írd meg a folytatást/okat, ha ilyen színvonalú lesz, akkor csak örülni lehet neki.
Ezzel hasonlóan vagyok én is. Van néhány írásom, amit különböző okokból sohasem fogok itt megosztani, csak nálam vannak meg, és csak kevesen olvasták eddig. Alapvetően én sem az itteni ováció miatt írok. Sőt! Kicsit olyan érzés, ha az itteni nagyközönségnek tetszik, hogy "Na most valamit elbasztam!" De akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól amikor emailt kaptam, hogy a kategória Top10-be került az egyik írásom.
Igaz, én is tapasztalom, hogy az érzésekre kevés a vevő. De nem elsősorban a tömeges éljenzésért írok, a tömegsikert máshol érem/értem el, inkább a magam örömére írok. Hogy akkor minek teszem ide fel? A saját írásaimnak örülhetnék itthon a magányomban is. De evvel a publikálással belekerülök egy közösségbe és olvashatom mások írásait is. És azok között van jó néhány, ami örömöt okoz.
Az írással sok sérelmet, sebet ki tudsz magadból adni. Ha úgy érzed nem értékelik kellően az írásaidat, azt is írással tudod gyógyítani. Számomra izgalmas látni, olvasni a történeteidet, a szereplőid fejlődését, és általuk megismerni téged.
Lehet, hogy meg lehet majd ismerni ezeket a belső mozgató rugókat is. Természetesen vannak ilyenek a háttérben. De mint Évának már írtam, nem biztos, hogy odáig el fogok jutni, még kevésbé, hogy az olvasók eljuthatnak majd addig.
Úgy hiszem senki sem magyarázatra várt, hanem a folytatásra. 😀 Ha lehetne ne várass vele egy évig, mert addigra tutira megöregszem. 😊
Köszönöm szépen. 😉
Az nagyobb probléma, hogy ha most nekiállnék megmagyarázni, hogy miért nem fogom írni a továbbiakban sem az érzéset Bettynek, akkor az a rész, amikor majd az érzéseit fogom leírni, már túlságosan elcsépelt lenne. De azt sem tudom mondani, hogy hamarosan olvashatjátok, mivel volt olyan, hasonlóan nagy ívű írásom, ami több mint egy év alatt készült el!
A fájdalomról: elképzeltem egy olyan életet, ahol nincs fájdalom. Egyáltalán! Még hírből sem hallottak róla. Csakhogy a hatások akkor is olyanok, mint amilyenek most. A káros hatások is. A testünk érzékeli most, de ha nem érezné, akkor nem tudnánk reagálni, védekezni ellene, de a káros hatás megtörténne, azaz gyorsabban menne tönkre a szervezetünk, talán bele is halhatnánk. Aki csak picit süti meg a kezét az megtanulja, hogyan védekezzen ellene. A kérdés a nagyságrend eldöntése, azaz: kinek mi a picike. 😀
Alapfokú biológia, érthetően – remélem.
Bocsika az offért Lacika. 😇😊
Mennyire igazad van! Mint mindig, ha olvastalak. Én is igyekszem erősíteni, csak nem mindig úgy érti, ahogyan én gondolom. Talán én fogalmazok rosszul?
Szerintem adj bele mindent. Vedd elő a pennádat és döfj jó nagyot! Aki használja a tollát ne csak részben döfjön oda. Az nem vezet sehova. Szóval írj ki mindent magadból, amit ezzel kapcsolatban gondolsz, érzel, az se baj, ha Betty szájába adod. Mármint a szavakat, mert az érzései nem hiszem, hogy a tieid, bár biztosan tudsz róluk, mivel ő a Te teremtményed.
Néha nem baj, ha fáj egy picit. Abból lehet érezni, hogy élünk. 😉