Szülők iskolája 1. rész - Vakbizalom

Illem. Erkölcs. Etika. Ezek olyan fogalmak, amelyek soha nem lesznek statikusak, mindig változni fognak. Mert, ezek mindig nemzetiség, vallás és az aktuális tarsadalom által meghatározott normatíváktól függők.
Amikor én voltam gyerek, akkor a tizennyolc éves kor alatti szex még tiltott volt a törvények alapján. Majd, az a korhatár leballagott tizennégy éves korra. Majd, mivel volt társadalmi igény rá, az életkor bizonyos körülmények teljesülése esetén leballagott tizenkettő éves korra.
Tehát ma, Magyarországon, ha egy tizennégy éves lány dugni akar egy olyan negyven éves férfival, akivel nincs semmilyen függőségi viszonyban (Tehát, nem családtag, vagy tanár, vagy egyéb olyan személy, akitől bármilyen téren függ.) és a szándéka valós, tehát az eseményt saját akaratából, kényszer nélkül teszi, akkor az esemény nem büntethető!
Ám ezt egy tizenkét éves lány is megteheti hasonló feltételek mellett egy maximum tizenhét éves fiúval!
Tehát, a fenti fogalmak társadalmi nyomásra, igényre változnak.
Okkal írtam azt, hogy a fenti három fogalom sok mindentől függ. Ha, globálisan vizsgáljuk ezt, akkor látható, hogy vannak olyan országok, ahol a szexuális életkorhatár kilenc (!) év! Vagy annak határát a biológiai éréstől teszik függővé. Tehát, az első menstruációtól, vagy megömléstől. Más ország, más vallás, más kultúra---> Más erkölcsök és törvények. Még mindig vannak olyan országok, ahol nem is létezik semmiylen törrvény ami a gyerekeket bármilyen szegmensben védené.
Sajnos, még ma sincsenek mindenhol a világon elfogadott alapnormatívák meghatározva. Még az az alapszemlélet is hiányzik az erkölcsből és törvényi alapelvekból, hogy minden gyerek egyenlő, bárhol éljen is, bármilyen vallású legyen is, bármilyen nemű legyen is. Az én szemléletem szerint, a gyerek, az gyerek!
Erkölcsi nevelés? Tudják, az a furcsa, hogy éppen a civilizálatlannak tartott emberi társadalmakban létezik még ez! Mert, a mi fellegekig magasztalt demokráciánkban egyre ritkább az, hogy bármelyik gyereket bármilyen erkölcsi tanokkal tanítanának. Egyre inkább képletessé válik az erkölcsi nevelés, legalábbis szexuális értelemben. És most ismét hanyagolom az egyes országokban létező erkölcstan-órákat éppen a minőségük miatt.
Várom a magánvéleményeket a
zsp9974@gmail.com (mailto:zsp9974@gmail.com) E-mail címemre.

Nos, éppen ezért kezdtem it megírni ezeket a szösszeneteimet. Mert, én igenis vitákat akarok generálni bárkivel, akinek ebben a témában bármilyen szempontból véleménnyel rendelkezik. Mert, én sem tudhatok mindent, és is láthatok hibásan valamit.
Én úgy gondolom, hogy egy gyerek helyes szexuális fejlődéséhez szükség van bizonyos vizuális és érintéses tapasztalásokra is. Eleve, az érintéses stimóláció már akkor elkezdődik, amikor egy gxyerek megszületik. Mégis hogyan lehetne érintés nélkül pelenkát cserélni egy csecsemőn? Hogyan lehetne érintés nélkül megtisztítani az ágyékát? Már ekkor a nemi szervüket, az ánuszukat érő érintéses stimulációkat tapasztalnak a gyerekek, amelyekre akár érzékenyek is lehetnek. Okkal fogadhatja egy fiú csecsemő merev pénisszel a szülőt és csinál szökőkutacskát éppen akkor, amikor megbontja a pelenkáját!
Később, amikor a gyerek már cselekvőképes, akkor akár el is várhatja a testének érintéses stimulációját, ám azt valamilyen szinten kordában kell tartani.
Tehát, jól írta le azt, hogy a felelsséget a szülőre testálja. Ugyanis, a gyereknek még nincs tudása, amely alapján szelektálni tudja a vele történő eseményeket erkölcsi nézet alapján. Nem tudja azt, hogy mi a helyes és a helytelen... Kivéve akkor, ha megtanítják neki azt!
Hibának tartom azt, hogy nincs olyan konkrét intézmény, hogy: "A Szülők Iskolája!" Ahol, a szülők bármilyen kérdéssel fordulhatnak a valóban képzett tanácsadókhoz. És most arra kérek minden olvasót, hogy ne jöjjenek a hazánk gyerekvédő szervezeteivel, mert egyilyen problémát globális szinten kell vizsgálni, szereintem. Hiszen, a magyar védőnői szolgálat szinte hungarikumnak számít: Én nem hallottam más országokról, ahol hasonló szervezet tartja kontroll alatt a csecsemőket. Megjegyzem, ezt is lehetne kritizálni, ám hazánkban legalább van!
Vajon, hány védőnő képezi ki a szülőket a helyes pelenkacseréről és a fürdetéséről így:
"Fontos az, hogy ne ingereljék a gyerekük nemi szervét és az ánuszát túlságosan, mert annak káros következményei is lehetnek!"
MErt, akaratlanul is túl lehet ingerelni egy gyereknek ezen testrészeit. Például, egy baba bőrét ápolni kell és ez vonatkozik az ágyéki területekre is. Ám, sok olyan babaápoló tej és egyéb szer van forgalomban, amely túl lassan szívódik fel, emiatt tovább kell azt kenni, ezáltal intenzívebb érintéses inger éri a gyereket. Akarja azt a szülő? Nem akarja, de fel sem tűnik neki az, hogy a gyereket már túlzottan ingerli. És eddig csak a csecsemőkorról írtam!
Csiklandozós, vagy birkózós játék, amikor a gyerek már nagyobb. Akár történhet az egy medencében is. Ilyen alkalmakkor is érintheti a szülő a gyerekét intim tetrészein. Sajnálom, de most le kell írni az elméletem erről.
Az az érintés nem problémás, amely pillanatnyi, véletlenszerű, nem túl intenzív inger és nem történik meg túl gyakran. Tehát, ha például egy tizenkét éves lány, akinek már növekednek a mellei, birkózni kezd az apjával egy tó vizében és az apa véletlenül és egy pillanatra megérinti a kezével a lánya mellét és az nem történik akkor meg még tizenötször és csak éppenhogy érintette azt és nem markolászta azt, azzal nincs baj.
És úgy gondolom, hogy ilyen érintésekre szüksége is van a gyerekeknek.
Tehátvannak olyan események, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén nem problémásak a gyerek és a szülő között, hanem akár szükséges tapasztalások is lehetnek. ÁM!!!!
"Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek!" - hiszen vannak olyan stimulációk, amelyek családon belül elfogadhatók, ám családon kívül álló személyek esetén már nem azok! Például, családon kívüli személynek nincs joga és elfogadható indoka érinteni egy gyereket még pillanatnyilag is az intim testrészein!
Például, egy nyolc éves lányt nem érinthet meg a punciján egy testnevelés tanár, vagy akármilyen tanár, vagy balettoktató egy pillanatra sem!
Tudnék olyan fotókat mutatni, amelyeket a Youtube-on fellelhető videókból mentettem ki. Amelyeken nyílt balettóra volt látható, ráadásul néha a szülők jelenlétében. A balettanár aki mellékesen nő volt, sorozatosan megfogta a hét-nyolc éves lányok punciját, vagy éppen hátulról a popsijuk félgömbjei közé nyúlt az ujjaival!
De, akár említhetném az általános iskolai tapasztalataimat is, amikor a testneveléstanár akadály és gátlás nélkül simogathatta a már kerekebb lányokat itt-ott.
Sajnálom, hogy a magyar törvények már ilyen képek közlését is tiltják, hiszen azok már szexuális töltésűek. Pedig, ott a lányok ruhában vannak ,csak az érintés tényét lehet látni azokon. Mégsem lehet kommunikálni azokat még akkor sem, ha annak védő és szemléletváltó szerepe is van. Ezért, legyen elég annyi, hogy a videómegosztókon is lehet ilyen eseményekre látni példát.
Vagy, ott az ajakcsók példája, amely ma is megosztja az embereket, hogy szabad, vagy sem a szülő és a gyerek között. Vannak, akik még egy villanásnyi idejű gyors cuppanóst is kifogásolnak. Ha, bárki, aki ezt olvassa, szükségesnek látja, hogy írjak arról, hogy szerintem ezen a téren mi az, ami erkölcsi és szexuális nevelés terén belefér, akkor írjanak nekem és írok erről a témáról. Jó volna már ezen a téren is tisztán látni.
Sajnos, írhatnék még erről, ám ennyi is lassan kisregény. De, aminek nem szabad kimaradnia, az illem! A következő kommentemben erről írok, ha nem baj.

Az elejével egyet is értenék, mert valóban akadnak önkéntelen mozdulatok, amiket nem szabad túlértékelni. A fiúknál is megfigyeltem, hogy néha valószínűleg akaratlanul érintik ölüket felnőtt nők fenekéhez, combjához, néha kézzel érintenek illetlenebbül intimebb területeket. Ez nekik nem minden esetben róható fel, már amennyiben ez valóban önkéntelen, véletlen. Szerintem itt kezdődik a felnőttek erkölcsi felelőssége, hogy el tudja dönteni mennyire szándékos volt az a bizonyos érintés és ha úgy gondolja, hogy szándékos, akkor szóvá kell tennie, elmagyarázva azt közben, hogy a viselkedésnek is megvannak a maga szabályai és ha nem hajlandó azokat betartani, akkor pár év múlva akár a rendőrségi hírekben is főszereplővé válhat emiatt. A szülő gyermek kapcsolat egy speciális kapcsolat akkor, ha együtt élve kiismerik egymást és éppen ez az, ami a szülőre, mint felnőttre jogilag is nagyobb felelősséget hárít. Ha a társadalom egységes normák szerint él és jól működik, ezeket le se kell írni. Korunkban igyekeznek ezeket a kötelezettségeket rögzíteni, jogszabályokba foglalni. A napjainkban tapasztalható kultúrák keveredése miatt ezzel sincs baj. A baj ott kezdődik, hogy sok felnőtt sohasem nő ki a gyerekkorból és ezeket nem is érti meg, vagy félreértelmezi. A jogszabályalkotóknak lenne a felelőssége ezeket egy helyen, egyértelműen leírni, de sajnos ma már a törvények olyanok, hogy néha szándékosan félreérthetőek. Néha egy jogot tanult ember is úgy magyarázza azokat, ahogyan akarja. Ezzel a társadalom tagjait összezavarja olyan hatást idézve elő a társadalom tagjaiban, ami önmagában sem kívánatos dolog. Eddig nagyjából azt írtam, le mint a maga hozzászólásában volt, ami viszont számomra nem így derült ki a történeteiből. Talán csak értelmezésbeli hiba, de gondoljon bele. 
Még nagyobb baj, hogy ma már bizonyos társadalmakban egyre inkább elfogadottá válik a szex minden olyan formája, ahol az egyetértésen van a hangsúly, csakhogy azt utólag kideríteni majdnem lehetetlen, ki mennyire akarta azt az elején, kivéve persze az extrém eseteket. Ez ellen mi maximum annyit tudunk tenni, hogy rámutatunk a következményekre, mint ahogy apa-anya is rá kéne mutasson gyermekének az illendő cselekedetre. Az illendőség itt számomra azt jelenti, hogy megmagyarázzam neki milyen következménye származhat a viselkedéséből. Ha viszont ő később elolvas egy ilyet, eszébe juthat megkérdőjelezni az én hozzáértésemet, pedig én biztos nem akarok rosszat a gyerekemnek. Ha később rájön, hogy mégse voltam annyira laikus, akkor feltételezem, hogy viseli annak következményeit.

Jaj! Nem is tudom, hogy hol kezdjem!
Nem azzal van a baj, ha a gyerek a szülő ölébe ül, mert a testi kontaktusok megszokására igenis szüksége van a fiúknak és a lányoknak is. És nem azokkal az érintésekkel van a baj, amelyek ritkán, pillanatnyi ideig és véletlenül történnek. Ám, ha azok már ismétlőlegesen, intenzívebben történnek meg, azok már porblémát jelenthetnek!
Gyakran elfelejtik a gyerekekkel elkövetett bármilyen szexuális eseményt úgy tekinteni, mint egy két oldalú eseményt. Például, ha egy csiklandozós játék közben az apa tényleg véletlenül megérinti a lánya szeméremdombját egy pillanatra, az esemény az apára és a lányára is egyaránt hatással lehet. és azok a hatások olyan folyamatok elindítói lehetnek akár az apában, akár a lányában, amelyek már semmilyen aspektusból tekintve nem helyesek erkölcsileg. 
Annyiszor láttam már, amint tizenéves lányok ,a fejlődő, övekvő mellüket az apjuk karjához nyomják, dörzsölik, miközben belé karolnak, hogy össze se tudnám számolni. Nem a lány cselekvésével van probléma, ha azt szererttné elérni, hogy a melleit stimuláció érje. Azzal van a probléma, ha a vágya tovább fejlődik. Azzal van a probléma, ha az apa érzékeli a melleit a karján és ez számára szexuális izgalmat okoz, amelyről fantáziálhat is.
Azzal van  probléma, hogy elindolhat egy apában egy olyan folyamat, amelynek a vége az lehet, hogy kölcsönösen akart szexuális kapcsolatba keerüljön a lányával. Tehát, nem a szexuális impulzusokkal van bajom, hanem az arra történő válaszreakciókkal!
Végezetül arra kérem, hogy ne szabadkozzon, hanem ossza meg velem észrevételeit és kritikáit, mert azokból én nagyon sokat tanulok! Csak bátran!

Anna már egy ideje nem ülhetett az apja ölébe és megörült annak, hogy a tanára erre kérte őt. 
Ez tényleg mindenhol így van? Akkor a mi családunk nagyon perverz, mert én a mai napig ráülhetek apu combjára és átölelhetem őt, az arcom néha ráhajtom a vállára... Nem, nem férfiasnak érzem az illatát. Olyan apu-szaga van. Senkihez és semmihez sem hasonlítható és ha ő már nem lesz, sose fogok olyat érezni az életemben. 

Tényleg jó az, ha a gyermekektől megtagadjuk a szülői érintést? Ha egy apa, anya normális, ösztönösen tudni fogja mit és hol meg mennyit szabad érinteni, de egy érintés nélküli szülő gyermek kapcsolat sem veszélytelen. Egy földelt elektromos készülék az jó. Az emberekben is nőttön nő a feszültség (biológiailag a gyerek is ember) és egy idő után elszakítja a szigetelést valahol, mert a feszültségnek ki kell törnie. Ha nincs érintés ("földelés") akkor nem mi szabályozzuk annak helyét. A kitörés ereje is nagyobb lehet, ha nincs egyfajta biológiai "földelés". 
Kedves Gaiai! Kérlek ne felejtsd el, hogy ezt olvashatják hozzám hasonló "gyerekek" is, akik nem szégyellik bevallani, hogy szeretik az apjukat, bár az itteni normálistól eltérően nem úgy mint a férjüket. Sose keverném össze őket, mint ahogy nem keverem össze a hajszárítót sem a szoláriummal. Az írásodból annyit levettem, hogy az emberi ostobaság sokkal nagyobb, mint az univerzum éppen azért nem fér be oda. Ezt nem rád értettem, kérlek ne vedd magadra. Inkább lenne ez rám mondható, mert le mertem írni a fentieket, ami a normálistól eltérő lehet?

Érdekes, felelősségébresztő írás. Az elüzéseket többszöri átolvasás után ki lehetne szűrni.

Baszki, el kell olvasni, de ez szőrnyű dolog.