Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Kedves XXIII.István! Kötelességem volt válaszolni a műveddel kapcsolatban, hiszen megtisz-teltél a felkéréssel, hogy véleményezzem a "Veszprém"-et. Megmondom őszintén, rossz döntésed volt, nálam botcsináltabb (figyeled ezt a fokozást?) kritikust keresve sem találhattál volna, hiszen soha nem foglalkoztam irodalomelmélettel, dramaturgiával, irodalomtörténettel, de miután kitüntettél a bizalmaddal, ódzkodva bár, de eleget tettem a kérésednek és igyekeztem őszintén leírni mindazt, amit a novellád olvastán éreztem. Szerencsére könnyű helyzetben voltam, hiszen a befejezésen kívül más kifogásolnivalóm nem volt, bár a kérésed alapján feljogosítva éreztem magam keményebb véleményalkotásra is, mert hazudni nem szeretek, nem is igazán tudok. Mivel érzem saját korlátaimat, jómagam - egy-két igazán színvonalas alkotást leszámítva - általában nem fűzök megjegyzést a megjelent történetekhez, nem is szavazok, ám ha nagyon ritkán megteszem, azt mindig névvel vállalom. Emlékszel, már elmondtam a véleményemet a névtelen "szakértői" szavazással kapcsolatban, én emiatt inkább nem is voksolok, mert akkor kötelességemnek érezném a kritikát is, de mi a búbánatért bántsak valakit azért, mert csak annyira képes, amit már egy néhányszor kielemezgettünk? Ha valaki beküld egy történetet és a szerkesztőség rostáján nem akad fenn, akkor én bíráljam a saját ízlésem alapján azt, akit esetleg a jó szándék vezet, csak éppen nem tud írni? Inkább csak akkor nyilvánítok véleményt, ha igazi gyöngyszemet találok, sajnos, nem túl sok dolgom akad ilyen tekintetben. Így inkább általánosságban fogalmaztam meg a nézeteimet. Az olvasókról és a szerzőkről alkotott véleményemmel (ld. "Efeboszok" fene tudja melyik rész)nyilván sikerült sokak tökére lépnem (de úgy teljes testsúllyal ám!) mert azóta a legelső - természetesen névtelen - szavazatom mindig 1-es. Ezt megint nem véleményezném, mert annál szerzőként sokkal büszkébb és igényesebb vagyok, hogy felvegyem a kesztyűt ilyen alakok ellen - más kérdés, hogy a névtelenség miatt nem is lenne kivel szemben - és én nyugodtan nézek a tükörbe mondjuk a most indult "Kamaszfiúk" sorozat után, mert tudom, hogy az én mércém szerint is jó. Sőt. (Nahát, ezek a szerzők!) Más. Nem én vagyok az egyetlen, aki örülne, ha a történeted folytatása a fejedből lecsúszna az ujjaidba. Ami a "honlap urai" kifejezésed értelmét illeti, nem világos előttem, mentségemre szolgáljon, hogy tisztes életkorom ellenére igencsak kezdőnek számítok a lapon, ha egyértelműbben meghatároznád, tudnám, kikre gondolsz, bár a véleményem akkor sem változna és ezt megírtam Partysunnak is: ha tiszta a lelkiismereted az utolsó pont leírása után, megnyugodhatsz. Arra gondolj, hány olvasódnak szerzel örömöt a folytatással, a többi meg nagy ívben le van sz@rva. (Beh csufi voltam, fúj!) Szerencsés helyzetben vagy, hogy történeted valós, megélt alapokon nyugszik, én a homo novelláimmal elég sokat kínlódtam, mert a nem "Idegen ötlet alapján" jelzésű történeteknél a hetero kapcsolataim érzelmeit és hevületét kellett átvinnem egy számomra is idegen - bár a Te felfogásodnál talán általam jobban tolerált - közegbe. Hogy ez mennyire sikerült, ezt csak egy azonos nemű párját féltőn szerető és becsülő ember tudja megítélni. Én nem ítélem el élből a homoszexu-alitást, hiszen ez nem olyan identitás és életforma, amit tudatosan választ magának az ember, és ha már balszerencséjére ilyenné formálta a Teremtő, akkor is joga van a mindent kiteljesítő szerelemre, még ha jelen társadalmunk ezt az alapvető jogát és igényét minden lehetséges eszközzel korlátozza és elítéli. Ennyit szerettem volna hozzátenni az előző mondandómhoz, azzal a megjegyzéssel (ez talán erőt ad neked), hogy nézd már meg az olvasóid számát és nézd meg az átlagodat Azt a néhány gyökér szavazót leszámítva Te nyertél. Meg persze mi. Oszt' asse semmi!
Kedves author04! Először is köszönöm a részletes kritikát - bár sokan lennének, akik hasonlóan állnának hozzá - akár, ha negatív is lenne esetenként(ha jogos!)
Valóban a bevezetés azért született, mert ez az írás a "segítsük a magyar turizmust" című pályázatra született. Hiszed vagy nem, ezt a történetemet is - legalább háromnegyed részben - az "élet írta". "Durva hamisítás" lett volna, a másféle kimenet. Az én "önkényem" az, hogy szeretem az "ich roman" formát használni - valahogy jobban kézre áll.
(Miskolcról persze nem szólhattam ezen a szinten, bár - az akkori munkámból kifolyólag, a "régi időkben" - sok-sok hetet töltöttem ott is, ám a jelenlegi várost nem igazán ismerem.)
Valóban a fejemben kész' van a folytatás - már csak azért is, mert az "élet" is tovább írta ezt a történetet - természetesen, ha eldöntöm, akkor még közölhető formába kell öntenem. Végül is, inkább nyitva hagytam a végét s ennek kimenete, az is lehetne, hogy az olvasók fantáziájára bízom a "befejezést"...(Jelzem, több novellácskám és fordításom, gyakorlatilag készen áll viszont a "honlap uraival" szembeni - szerintem jogos - ellenérzéseim miatt, még nem vitt rá a lélek, hogy közlésre beküldjem. Komoly "csatát" vív bennem, az olvasóim/szavazóim iránti tisztelet és a jelzett ellenérzés.)
Kedves XXIII.István! Szokásom szerint nem olvastam el a bevezetést - nekem a szerző ne magyarázza el előre, hogy mit miért írt, és főleg ne, hogy azt hogyan értsem, mert az a műből vagy átjön, vagy nem. Éppen ezért meglepett egy ilyen témájú oldalon az egyébként igen hangulatos útikalauzod az első részben, világos, hogy ezer szállal kötődsz ehhez a gyönyörű városhoz, ahol én csak egy néhány órás kirándulást tettem egy csoporttal, a fő csapásirány a gyerekek miatt természetesen az állatkert volt, emiatt nyilván nem kelthetett bennem mélyebb érzelmeket a leírásod, bár arra tökéletesen alkalmas volt, hogy felkeltse a figyelmemet a történelmi városrészek iránt. Aztán amikor a történet végén elolvastam a bevezetődet, rögtön kiviláglott, hogy itt nyilván pályázatról volt szó egy megadott témában. A műről: Hálás témát választottál, ez az irodalomban és a filmvásznon is kedvelt alaphelyzet: idősebb férfi és az őt ifjúkori szerelmére emlékeztető lány, illetve idősebb nő és egykori szerelme fiának véletlenszerű találkozása, ez rendkívül alkalmas a lelki háttér boncolgatására és a gondolat- és érzelemgazdag ábrázolásra. Szépen kibontottad a történetet, jól illeszkedik a múlt és jelen kapcsolata, párbeszédeid hitelesek és gördülékenyek. Nem akarlak fényezni a stílusodat illetően, tisztán megmutatkozik a belső késztetésed az igényes, érzelemdús kifejezésmódra. Külön öröm a testiség finom, szélsőségektől mentes bemutatása (tudod, hogy ez a /hím/vesszőparipám). Szóval, úgy jó az egész, ahogy van. Egy kritikai megjegyzés: a befejezés sejthető volt, nem is ez a bajom. Úgy érzem, hogy "dobtad" a végét, lezártál egy történetet, ami így nincs lezárva. Lehet, hogy terjedelmi okokból - egy szuszra olvasni így is elég hosszú - nem folytattad, nem tudom, volt-e mód a a kiírás szerint történetek tagolására, de számomra ez így befejezetlen, emiatt a történet menetére csak 9-est adok. Érdemes lenne folytatni, még sok izgalmas lehetőség van ebben a háromszögben és minden adottságod megvan a színvonalas folytatáshoz. Mivel a fájdalmasan szép emlékek és a gyönyörű jelen a fő vezérmotívum, én éppen ezért kerülném az antik görög drámák - egyébként igen hatékony - megoldását és nem tragédiával oldanám fel a konfliktust. Remélem, azt válaszolod, hogy éppen most végzed az utolsó simításokat a folytatáson. Ui.: Szerencséd, hogy a miskolci szálat nem bontogattad jobban, mert lokálpatriótaként - bár már régen elszármaztam szülővárosomtól - ízekre szedtem volna a művedet.
Háááát - újra olvasva a "pályaműveket" - továbbra is az a véleményem, ezt az írást ki kellett túrni ahhoz, hogy bármelyik másik megnyerhesse a versenyt!
Tisztelt Író! Ha te is akkor voltál veszprémi "egyemista" amikor a Papp Lajosnak elmúlt a jogosítványa, majd ha már tudod jelezd kérlek! Ha igen, akkor ismerem a történet(és a szereplőit)jelentős részét - mondhatom nem mindennapi. Viszont akkor kötelezőnek mondanám, hogy a folytatását is írd meg - óriási a sztori! Üdvözöl: "aki ha felvette a nyakkendőst, mindig hányás lett a vége" - na, megleptelek?
1
t
tiborg
2010. november 12. 05:48
#3
Kisse hosszu lere eresztett Remete/Vadasz47 tipusu elbeszeles. Erdek feszito az egesz es a vege majdhogy varhato volt, de de igy is bomba jo!!
1
O
Olvasó
2010. november 11. 08:27
#2
Az elején majdnem sok lett a prospektusi felvezetés,de ami utána következett,az tíz csillagos.
Kötelességem volt válaszolni a műveddel kapcsolatban, hiszen megtisz-teltél a felkéréssel, hogy véleményezzem a "Veszprém"-et. Megmondom őszintén, rossz döntésed volt, nálam botcsináltabb (figyeled ezt a fokozást?) kritikust keresve sem találhattál volna, hiszen soha nem foglalkoztam irodalomelmélettel, dramaturgiával, irodalomtörténettel, de miután kitüntettél a bizalmaddal, ódzkodva bár, de eleget tettem a kérésednek és igyekeztem őszintén leírni mindazt, amit a novellád olvastán éreztem. Szerencsére könnyű helyzetben voltam, hiszen a befejezésen kívül más kifogásolnivalóm nem volt, bár a kérésed alapján feljogosítva éreztem magam keményebb véleményalkotásra is, mert hazudni nem szeretek, nem is igazán tudok. Mivel érzem saját korlátaimat, jómagam - egy-két igazán színvonalas alkotást leszámítva - általában nem fűzök megjegyzést a megjelent történetekhez, nem is szavazok, ám ha nagyon ritkán megteszem, azt mindig névvel vállalom. Emlékszel, már elmondtam a véleményemet a névtelen "szakértői" szavazással kapcsolatban, én emiatt inkább nem is voksolok, mert akkor kötelességemnek érezném a kritikát is, de mi a búbánatért bántsak valakit azért, mert csak annyira képes, amit már egy néhányszor kielemezgettünk? Ha valaki beküld egy történetet és a szerkesztőség rostáján nem akad fenn, akkor én bíráljam a saját ízlésem alapján azt, akit esetleg a jó szándék vezet, csak éppen nem tud írni? Inkább csak akkor nyilvánítok véleményt, ha igazi gyöngyszemet találok, sajnos, nem túl sok dolgom akad ilyen tekintetben.
Így inkább általánosságban fogalmaztam meg a nézeteimet. Az olvasókról és a szerzőkről alkotott véleményemmel (ld. "Efeboszok" fene tudja melyik rész)nyilván sikerült sokak tökére lépnem (de úgy teljes testsúllyal ám!) mert azóta a legelső - természetesen névtelen - szavazatom mindig 1-es. Ezt megint nem véleményezném, mert annál szerzőként sokkal büszkébb és igényesebb vagyok, hogy felvegyem a kesztyűt ilyen alakok ellen - más kérdés, hogy a névtelenség miatt nem is lenne kivel szemben - és én nyugodtan nézek a tükörbe mondjuk a most indult "Kamaszfiúk" sorozat után, mert tudom, hogy az én mércém szerint is jó. Sőt. (Nahát, ezek a szerzők!)
Más. Nem én vagyok az egyetlen, aki örülne, ha a történeted folytatása a fejedből lecsúszna az ujjaidba. Ami a "honlap urai" kifejezésed értelmét illeti, nem világos előttem, mentségemre szolgáljon, hogy tisztes életkorom ellenére igencsak kezdőnek számítok a lapon, ha egyértelműbben meghatároznád, tudnám, kikre gondolsz, bár a véleményem akkor sem változna és ezt megírtam Partysunnak is: ha tiszta a lelkiismereted az utolsó pont leírása után, megnyugodhatsz. Arra gondolj, hány olvasódnak szerzel örömöt a folytatással, a többi meg nagy ívben le van sz@rva. (Beh csufi voltam, fúj!)
Szerencsés helyzetben vagy, hogy történeted valós, megélt alapokon nyugszik, én a homo novelláimmal elég sokat kínlódtam, mert a nem "Idegen ötlet alapján" jelzésű történeteknél a hetero kapcsolataim érzelmeit és hevületét kellett átvinnem egy számomra is idegen - bár a Te felfogásodnál talán általam jobban tolerált - közegbe. Hogy ez mennyire sikerült, ezt csak egy azonos nemű párját féltőn szerető és becsülő ember tudja megítélni. Én nem ítélem el élből a homoszexu-alitást, hiszen ez nem olyan identitás és életforma, amit tudatosan választ magának az ember, és ha már balszerencséjére ilyenné formálta a Teremtő, akkor is joga van a mindent kiteljesítő szerelemre, még ha jelen társadalmunk ezt az alapvető jogát és igényét minden lehetséges eszközzel korlátozza és elítéli.
Ennyit szerettem volna hozzátenni az előző mondandómhoz, azzal a megjegyzéssel (ez talán erőt ad neked), hogy nézd már meg az olvasóid számát és nézd meg az átlagodat Azt a néhány gyökér szavazót leszámítva Te nyertél. Meg persze mi. Oszt' asse semmi!
Először is köszönöm a részletes kritikát - bár sokan lennének, akik hasonlóan állnának hozzá - akár, ha negatív is lenne esetenként(ha jogos!)
Valóban a bevezetés azért született, mert ez az írás a "segítsük a magyar turizmust" című pályázatra született. Hiszed vagy nem, ezt a történetemet is - legalább háromnegyed részben - az "élet írta". "Durva hamisítás" lett volna, a másféle kimenet. Az én "önkényem" az, hogy szeretem az "ich roman" formát használni - valahogy jobban kézre áll.
(Miskolcról persze nem szólhattam ezen a szinten, bár - az akkori munkámból kifolyólag, a "régi időkben" - sok-sok hetet töltöttem ott is, ám a jelenlegi várost nem igazán ismerem.)
Valóban a fejemben kész' van a folytatás - már csak azért is, mert az "élet" is tovább írta ezt a történetet - természetesen, ha eldöntöm, akkor még közölhető formába kell öntenem. Végül is, inkább nyitva hagytam a végét s ennek kimenete, az is lehetne, hogy az olvasók fantáziájára bízom a "befejezést"...(Jelzem, több novellácskám és fordításom, gyakorlatilag készen áll viszont a "honlap uraival" szembeni - szerintem jogos - ellenérzéseim miatt, még nem vitt rá a lélek, hogy közlésre beküldjem. Komoly "csatát" vív bennem, az olvasóim/szavazóim iránti tisztelet és a jelzett ellenérzés.)
Még-egyszer köszönöm a hozzászólásod!
Szokásom szerint nem olvastam el a bevezetést - nekem a szerző ne magyarázza el előre, hogy mit miért írt, és főleg ne, hogy azt hogyan értsem, mert az a műből vagy átjön, vagy nem. Éppen ezért meglepett egy ilyen témájú oldalon az egyébként igen hangulatos útikalauzod az első részben, világos, hogy ezer szállal kötődsz ehhez a gyönyörű városhoz, ahol én csak egy néhány órás kirándulást tettem egy csoporttal, a fő csapásirány a gyerekek miatt természetesen az állatkert volt, emiatt nyilván nem kelthetett bennem mélyebb érzelmeket a leírásod, bár arra tökéletesen alkalmas volt, hogy felkeltse a figyelmemet a történelmi városrészek iránt. Aztán amikor a történet végén elolvastam a bevezetődet, rögtön kiviláglott, hogy itt nyilván pályázatról volt szó egy megadott témában.
A műről:
Hálás témát választottál, ez az irodalomban és a filmvásznon is kedvelt alaphelyzet: idősebb férfi és az őt ifjúkori szerelmére emlékeztető lány, illetve idősebb nő és egykori szerelme fiának véletlenszerű találkozása, ez rendkívül alkalmas a lelki háttér boncolgatására és a gondolat- és érzelemgazdag ábrázolásra. Szépen kibontottad a történetet, jól illeszkedik a múlt és jelen kapcsolata, párbeszédeid hitelesek és gördülékenyek. Nem akarlak fényezni a stílusodat illetően, tisztán megmutatkozik a belső késztetésed az igényes, érzelemdús kifejezésmódra. Külön öröm a testiség finom, szélsőségektől mentes bemutatása (tudod, hogy ez a /hím/vesszőparipám). Szóval, úgy jó az egész, ahogy van. Egy kritikai megjegyzés: a befejezés sejthető volt, nem is ez a bajom. Úgy érzem, hogy "dobtad" a végét, lezártál egy történetet, ami így nincs lezárva. Lehet, hogy terjedelmi okokból - egy szuszra olvasni így is elég hosszú - nem folytattad, nem tudom, volt-e mód a a kiírás szerint történetek tagolására, de számomra ez így befejezetlen, emiatt a történet menetére csak 9-est adok. Érdemes lenne folytatni, még sok izgalmas lehetőség van ebben a háromszögben és minden adottságod megvan a színvonalas folytatáshoz. Mivel a fájdalmasan szép emlékek és a gyönyörű jelen a fő vezérmotívum, én éppen ezért kerülném az antik görög drámák - egyébként igen hatékony - megoldását és nem tragédiával oldanám fel a konfliktust.
Remélem, azt válaszolod, hogy éppen most végzed az utolsó simításokat a folytatáson.
Ui.: Szerencséd, hogy a miskolci szálat nem bontogattad jobban, mert lokálpatriótaként - bár már régen elszármaztam szülővárosomtól - ízekre szedtem volna a művedet.
Üdvözöl: "aki ha felvette a nyakkendőst, mindig hányás lett a vége" - na, megleptelek?