Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Az idő nem számít! Mondták az Öt elem című filmben azok az akármik, mielőtt a Sötétség Valamije bekebelezte volna a Földet. Nos, ott tényleg nem számított, mert volt egy dögös pasi, aki.... 😀 Ha neked nem a pasik a „múzsáid" ne szégyellj mást választani, rengeteg ember él a Földön. Persze, szigorúan csak múzsa! Főleg ha van barátnőd, nejed... De miért ne lehetne éppen ő a múzsa is? A lányok elég sokoldalúak, nekem elhiheted. 😉 De nyilván nem szabad ajtóstól rontani a házba senkinél sem. Várom a történeted, amit előre is köszönök.
– Ilyen nincs! – kiabálta Arya, amikor megmutattam neki sztbali válaszát. – Még egy hülye is ki tud találni számára tetsző dolgokat, pedig neki sokkal több korlát van a fejében. Ez meg itt – bökött a történetre, mintha oda nőtt volna Bali lelke – értelmesnek tűnik a beszólásai alapján. Írni is tud. Na jó, az ábc-t mindenképpen ismeri. Mi az hogy nem tud egy elfogadható koncepciót felállítani? Egy férfi bármit fel tud állítani, ami neki tetszik, igaz? – füstölgött tovább barátnőm. – Nem lehet az a baj, hogy túlvariálta? Érted. Olyasmire gondolok, hogy fából akar vaskarikát hajlítani, de alkímiai tudás híján pusztán fizikai erővel próbálja és úgy mindig reccsen egyet a fa és… – Ebben lehet valami. – Szól elgondolkodva barátnőm. – A férfiak úgyis mindig mindent erővel akarnak megoldani. Ha egy értelmes embernek korlátlan lehetőséget adnak a kezébe, akkor ostobának kéne lennie, hogy ne tudjon bármit megoldani. Bárkinek a fantáziájában előfordulhat bármi. Vagyis korlátlanok a lehetőségei, igaz? – Bali nem hülye! Csak férfiból van és talán túl akarja teljesíteni a saját tervét, ami ritkán sikerül szándékosan bárkinek. Érted! Túl sok, egymáshoz nem passzoló korlátot állított fel, és valamelyikben mindig elbukik. Ez ugye nem elképzelhetetlen? – védem a srácot Arya-tól. Nem hinném, hogy ha itt lenne védelemre szorulna, de hát nincs, így én vagyok most a fogadatlan prókátora.. – Arra nem gondoltál, hogy mások, talán éppen egy hozzá közel álló nő, adott a kezébe valamit és túl kicsi ahhoz a marka, hogy beleférjen? – Hogy neked, hol jár az eszed mindig? – nevetett rám gúnyosan Arya. – Nemis… – szabadkoztam, pedig nem volt miért, hiszen talán csak a hasonlat volt fura. Vagy szándékosan értette félre Arya? Muszáj volt neki bővebben megmagyaráznom, magamra vállalva a terhet, hogy ő is túl csacskának fog tartani. Újabban már Tomi is rászokott, hogy így nevezzen néha: „Te szexi kis csacska macska!” Mire rendszerint kimutattam milyen élesek a körmeim, bár előfordult, hogy nem nekem sikerült őt „megkarmolni”. – Ok, levezetem másképp, mert látom nem érted – öltöttem rá a nyelvem, de csak messziről, mert nem tudhattam mennyire van jó kedve ma. Ha nagyon rossz talán le is harapja. – Olyanra gondoltam, hogy egyszerre akar menni jobbra is, meg balra is… – Te próbáltad már? – nézett rám szigorúan barátnőm, de nem hagyott szóhoz jutni. – Ha valaki egyszerre akar menni mindkét irányba, az rendszerint nem vált irányt, hanem halad tovább a megkezdett úton, egyenesen. – Vagy éppen orra bukik, mert összeakadnak a lábai. Öhm... Ez esetben inkább a gondolatai!? – vetettem közbe. – Tudod, ha nincs akivel erről elvitatkozzon… Egy hozzá közel álló valaki, akivel el tudna erről beszélgetni, vagyis nincs aki felsegítse, ha összeakadnának irányváltáskor a lábai. – Ebben lehet valami. – Nem lehet, hogy csak fél? – Egy pasi? Ugyan! Ők semmitől sem riadnak vissza. Nézz csak körül például ezen az oldalon, ahol még az anyjukat is megbasszák, meg mindenféle tyúkokat. – Tyúkot? Azt itt nem láttam, maximum kutyikat. De értelek. A férfiak tényleg nem félősek. – Nem hát! Még háborúzni is szoktak, a harchoz meg bátorság kell. Lelketlenség… – Ne már! Biztosan a pasiknak is van lelkük – próbálom csillapítani, mert ha egyszer Arya belelendül… Ezen barátnőm röviden elgondolkodik, végül erre a következtetésre jut: – Biztosan. Csak elég jól elrejtik. De most inkább a te napodat kéne megtárgyalni.
A témát tehát függőben hagytuk más, fontosabb dolgok kerültek terítékre, úgymint shopping Évával, meg hogy mennyire illik egy változó-csillámos színű körömlakk a lábaim ujjaira... Ne mondd, hogy nincs olyan szín, mert van! Valami olyasmire gondoltam, hogy a lábam nagy ujjára csillám-piros, a kicsire meg csillám-lila, a kettő között meg ezek csillámos árnyalata. Ne mondd, hogy ettől leszek szivárványos! Legfeljebb a lábam, amivel lerúgom a fejed, ha nem tetszik neked! Na, ugye, hogy tetszik? Lécci!!! Csak mert én nem vagyok ám olyan. Nem akarlak bántani. Nem is… Ugye hiszel nekem? Na, ez így élőszóban fel se tűnne senkinek, mennyire nem tetszetős egy irodalmárnak, ha ugyanazt szajkózzuk pár mondaton belül: „Ne mondd, hogy…” De te meg ne mondd nekem, hogy nem tudod, maximum azt, hogy nem akarod. 🤗 Ja, hogy ez itt nem az „élőszó”? Akkor nem is ismétlem ám magam!
Érdekes felvetés. Többször elgondolkodtam egy folytatáson, de sose jutottam odáig, hogy megírjam. Voltak ötleteim, de nem éreztem jónak a cselekmény fő szálát vagy a karakterek nem voltak eléggé élethűek. Szerettem volna egy számomra normális és elfogadható koncepciót, de az nem jött össze.
Ez bizony tény. Éppen ezért lehetne folytatni, mert ha akkor is volt, meg ma is... Hasonlót én is írtam, csak nem küldtem be, mert nem sikerült úgy megírni, hogy egyértelműen kiderüljön belőle: a lányok döntése nem egészen volt önkéntes. Mondjuk ebből éppen az ellenkezője látszana, de kell egy ilyen példa is. Akár úgy is, hogy bemutatná, hogy milyen sorsa lett azoknak a lányoknak, vagyis, hogyan élnek ma. Többféle variáció létezik.
Életszagú szituáció, ami megérdemelt volna pár folytatást. Az egyetemista lányok közül ma is sokan keresik meg szexuális szolgáltatással a tandíjukat...
Picit késtem ezzel a hsz-l. Nagyjából 12 évet, de kérlek nézd el nekem. Erre az oldalra abból az időből nem emlékszem. 😊 Nemrég volt egy véleményed a több részes történetekről: „Vannak olyan sorozatok, ahol a folytatásban csalódtak az Olvasók." Az nem jutott eszedbe, hogy a folytatás hiánya egy ilyen történetnél éppen annyira lehet „káros" ? Ha folytattad volna biztosan sok félreértést tisztázni tudsz. Szerintem ez éppen az, amit muszáj lenne folytatni. Az idő múlása, meg a mondatszerkezetek eltérősége nem hinném, hogy ebben negatív módon kéne befolyásoljon téged. Előbbi a sok olvasástól bölcsességet hozhatott neked, utóbbihoz csupán annyit, hogy más az élőszó és más az irodalmi nyelvezet. Aki igazi író annak követelmény lehet amiről Ulysses írt, aki meg nem az vállalja fel, hogy csak az utca nyelvén tud megszólalni írásban. Én is utóbbi kategóriába tartozom és nem szégyellem, hogy nincs irodalmi Nobel-díjam, meg semmilyen, csak érzelmeim, amikről tudok írni, beszélni. Ráadásul ha némelyik mai médiában szereplő bemondót, tudósítót figyelem, akik nem kevés pénzt kapnak a munkájukért... Az "öööö..." meg a "hmmmm..." az mennyire irodalmi? Sajnos némelyiknek minden második-harmadik mondata ilyen. Szerencsére nem sokan vannak, de érted, ugye!? Nem hinném, hogy emiatt bármelyiknek levonnak a fizetéséből, ráadásul mi nem is igazán pénzért cserfeskedünk, csupán szórakoztatni szeretnénk másokat. Az sem mindig rajtunk múlik, ha nem sikerül. Én szeretném, ha neked ezt sikerülne egy kerek egésszé formálnod. Legalább meglátnád mennyit használt a sok olvasás, mert tudom, hogy a címkézős tevékenységed során muszáj volt többszáz oldalt olvasnod. Elnézést kérek, ha önző vagyok és szeretném olvasni a történet végét, akár ennyi idő múltán is, mert így...
Mondták az Öt elem című filmben azok az akármik, mielőtt a Sötétség Valamije bekebelezte volna a Földet. Nos, ott tényleg nem számított, mert volt egy dögös pasi, aki.... 😀
Ha neked nem a pasik a „múzsáid" ne szégyellj mást választani, rengeteg ember él a Földön. Persze, szigorúan csak múzsa! Főleg ha van barátnőd, nejed... De miért ne lehetne éppen ő a múzsa is? A lányok elég sokoldalúak, nekem elhiheted. 😉 De nyilván nem szabad ajtóstól rontani a házba senkinél sem.
Várom a történeted, amit előre is köszönök.
– Nem lehet az a baj, hogy túlvariálta? Érted. Olyasmire gondolok, hogy fából akar vaskarikát hajlítani, de alkímiai tudás híján pusztán fizikai erővel próbálja és úgy mindig reccsen egyet a fa és…
– Ebben lehet valami. – Szól elgondolkodva barátnőm. – A férfiak úgyis mindig mindent erővel akarnak megoldani. Ha egy értelmes embernek korlátlan lehetőséget adnak a kezébe, akkor ostobának kéne lennie, hogy ne tudjon bármit megoldani. Bárkinek a fantáziájában előfordulhat bármi. Vagyis korlátlanok a lehetőségei, igaz?
– Bali nem hülye! Csak férfiból van és talán túl akarja teljesíteni a saját tervét, ami ritkán sikerül szándékosan bárkinek. Érted! Túl sok, egymáshoz nem passzoló korlátot állított fel, és valamelyikben mindig elbukik. Ez ugye nem elképzelhetetlen? – védem a srácot Arya-tól. Nem hinném, hogy ha itt lenne védelemre szorulna, de hát nincs, így én vagyok most a fogadatlan prókátora.. – Arra nem gondoltál, hogy mások, talán éppen egy hozzá közel álló nő, adott a kezébe valamit és túl kicsi ahhoz a marka, hogy beleférjen?
– Hogy neked, hol jár az eszed mindig? – nevetett rám gúnyosan Arya.
– Nemis… – szabadkoztam, pedig nem volt miért, hiszen talán csak a hasonlat volt fura. Vagy szándékosan értette félre Arya? Muszáj volt neki bővebben megmagyaráznom, magamra vállalva a terhet, hogy ő is túl csacskának fog tartani. Újabban már Tomi is rászokott, hogy így nevezzen néha: „Te szexi kis csacska macska!” Mire rendszerint kimutattam milyen élesek a körmeim, bár előfordult, hogy nem nekem sikerült őt „megkarmolni”.
– Ok, levezetem másképp, mert látom nem érted – öltöttem rá a nyelvem, de csak messziről, mert nem tudhattam mennyire van jó kedve ma. Ha nagyon rossz talán le is harapja. – Olyanra gondoltam, hogy egyszerre akar menni jobbra is, meg balra is…
– Te próbáltad már? – nézett rám szigorúan barátnőm, de nem hagyott szóhoz jutni. – Ha valaki egyszerre akar menni mindkét irányba, az rendszerint nem vált irányt, hanem halad tovább a megkezdett úton, egyenesen.
– Vagy éppen orra bukik, mert összeakadnak a lábai. Öhm... Ez esetben inkább a gondolatai!? – vetettem közbe. – Tudod, ha nincs akivel erről elvitatkozzon… Egy hozzá közel álló valaki, akivel el tudna erről beszélgetni, vagyis nincs aki felsegítse, ha összeakadnának irányváltáskor a lábai.
– Ebben lehet valami.
– Nem lehet, hogy csak fél?
– Egy pasi? Ugyan! Ők semmitől sem riadnak vissza. Nézz csak körül például ezen az oldalon, ahol még az anyjukat is megbasszák, meg mindenféle tyúkokat.
– Tyúkot? Azt itt nem láttam, maximum kutyikat. De értelek. A férfiak tényleg nem félősek.
– Nem hát! Még háborúzni is szoktak, a harchoz meg bátorság kell. Lelketlenség…
– Ne már! Biztosan a pasiknak is van lelkük – próbálom csillapítani, mert ha egyszer Arya belelendül…
Ezen barátnőm röviden elgondolkodik, végül erre a következtetésre jut: – Biztosan. Csak elég jól elrejtik. De most inkább a te napodat kéne megtárgyalni.
A témát tehát függőben hagytuk más, fontosabb dolgok kerültek terítékre, úgymint shopping Évával, meg hogy mennyire illik egy változó-csillámos színű körömlakk a lábaim ujjaira... Ne mondd, hogy nincs olyan szín, mert van! Valami olyasmire gondoltam, hogy a lábam nagy ujjára csillám-piros, a kicsire meg csillám-lila, a kettő között meg ezek csillámos árnyalata. Ne mondd, hogy ettől leszek szivárványos! Legfeljebb a lábam, amivel lerúgom a fejed, ha nem tetszik neked! Na, ugye, hogy tetszik? Lécci!!! Csak mert én nem vagyok ám olyan. Nem akarlak bántani. Nem is… Ugye hiszel nekem?
Na, ez így élőszóban fel se tűnne senkinek, mennyire nem tetszetős egy irodalmárnak, ha ugyanazt szajkózzuk pár mondaton belül: „Ne mondd, hogy…” De te meg ne mondd nekem, hogy nem tudod, maximum azt, hogy nem akarod. 🤗
Ja, hogy ez itt nem az „élőszó”? Akkor nem is ismétlem ám magam!
Hasonlót én is írtam, csak nem küldtem be, mert nem sikerült úgy megírni, hogy egyértelműen kiderüljön belőle: a lányok döntése nem egészen volt önkéntes. Mondjuk ebből éppen az ellenkezője látszana, de kell egy ilyen példa is. Akár úgy is, hogy bemutatná, hogy milyen sorsa lett azoknak a lányoknak, vagyis, hogyan élnek ma. Többféle variáció létezik.
Nemrég volt egy véleményed a több részes történetekről: „Vannak olyan sorozatok, ahol a folytatásban csalódtak az Olvasók." Az nem jutott eszedbe, hogy a folytatás hiánya egy ilyen történetnél éppen annyira lehet „káros" ?
Ha folytattad volna biztosan sok félreértést tisztázni tudsz. Szerintem ez éppen az, amit muszáj lenne folytatni.
Az idő múlása, meg a mondatszerkezetek eltérősége nem hinném, hogy ebben negatív módon kéne befolyásoljon téged. Előbbi a sok olvasástól bölcsességet hozhatott neked, utóbbihoz csupán annyit, hogy más az élőszó és más az irodalmi nyelvezet. Aki igazi író annak követelmény lehet amiről Ulysses írt, aki meg nem az vállalja fel, hogy csak az utca nyelvén tud megszólalni írásban. Én is utóbbi kategóriába tartozom és nem szégyellem, hogy nincs irodalmi Nobel-díjam, meg semmilyen, csak érzelmeim, amikről tudok írni, beszélni. Ráadásul ha némelyik mai médiában szereplő bemondót, tudósítót figyelem, akik nem kevés pénzt kapnak a munkájukért... Az "öööö..." meg a "hmmmm..." az mennyire irodalmi? Sajnos némelyiknek minden második-harmadik mondata ilyen. Szerencsére nem sokan vannak, de érted, ugye!? Nem hinném, hogy emiatt bármelyiknek levonnak a fizetéséből, ráadásul mi nem is igazán pénzért cserfeskedünk, csupán szórakoztatni szeretnénk másokat. Az sem mindig rajtunk múlik, ha nem sikerül. Én szeretném, ha neked ezt sikerülne egy kerek egésszé formálnod. Legalább meglátnád mennyit használt a sok olvasás, mert tudom, hogy a címkézős tevékenységed során muszáj volt többszáz oldalt olvasnod.
Elnézést kérek, ha önző vagyok és szeretném olvasni a történet végét, akár ennyi idő múltán is, mert így...