Társalkodó - bármiről

Ezt gondold át újra. 🙂 Az emberek a család miatt házasodnak. Ennek része a szex is - de nem kötelezően.

Aki nem a szex miatt házasodik az ostoba, vagy hazug, esetleg szimplán bebeszéli magának, hogy ő bizony nem akar gyereket, pedig legbelül mindenki akar. 
A motiváció lehet ezernyi más dolog, például a szerelem, a vagyon megtartása, gyarapítása, de a cél mindig az utódnemzés, akkor is, ha egyesek kijelentik, hogy nem akarnak gyereket bizonyos félelmeik miatt. A szex éppen ezért veszített ugyan egy picit eredeti céljából (a gyereknemzésre gondolva), de a génjeinkben még mindig benne van. Ha nem így lenne, nem lenne probléma a túlnépesedés. Nem kell nekem hinni, ellenőrizd le a föld népességének számát úgy visszamenőleg 10 évenként. 
A házasságok zöme sajnos tiszavirág életű. Ennek a gyerekek látják a legnagyobb kárát, nyilván itt is akadnak kivételek. 
Amiről te írtál az feltételezi a felek azon szándékát, hogy sokáig tartson a házasság. Megint csak sajnos: a legtöbben nem hisznek a hosszú házasságban, a nagy érzelmekben, sőt sokan már azt is elfelejtik, hogy mi a szex igazi célja, értelme. Próbálják megtagadni a génjeinkben tárolt információt, ami az utódnemzésre sarkallna, de persze egy előre megírt programot nem könnyen tudnak megváltoztatni. Az érzelmi szegénység frusztrációhoz vezet, ami nem csupán a szexualitásban jelentkezik. De ez már következménye egy megromlott házasságnak és nem a célja. 
Magad is első helyen említetted a házasság közös céljaként a gyereket. A gyereket nem a gólya hozza és nem a szentlélek szállja meg a nők méhét, ezt valószínűleg nem kell bizonygatnom. Ha viszont a házasság elsődleges célja a gyerek, az utódnemzés, akkor hogyan lehet értelmezni az első mondatodat, amikor azt írod, hogy nem a szex miatt házasodnak az emberek. 
A házasságot pont arra találták ki, hogy a vagyonnak, legyen az bármekkora is, legyen örököse és a származás is bizonyítható legyen. Az, hogy ezen az oldalon sok kirívó esetről írnak, miszerint nem a férj a gyerek apja, hanem az após, szomszéd, vagy akárki az talán nem átlagos. De a házasság oka mindig is a szex volt, a célja pedig az utódnemzés. Akkor is fenntartom ezt, ha Lolának kell igazat adnom, miszerint az emberek szerelemből is házasodnak, nem csupán érdekből. A szerelem ugyanis éppen arra irányul, hogy a szeretett féltől legyen gyerekem, vagy a szeretett nőt megtermékenyítsem. Mi másért szeretném? Mi másért hagyják el egymást akik ugyan azt állítják, hogy szeretik a másikat, de ha az nem kezdeményez szexuális kapcsolatot, akkor nem látják bizonyítottnak a szerelmüket. A szerelem ugyanis éppen egy olyan vágy, ami az utódnemzésre alapoz.Gondolj csak az ilyen „szlogenekre": szeretlek, kívánlak... Plátói szerelem is létezhet, de az tényleg nagyon múlandó. Addig tart, ameddig valamelyik fél nem talál magának hús-vér szerethető másik embert. A szerelem érzése amiatt is szép, fennkölt, eufórikus, mert előrevetíti az utódot, családot vagyis a szexet. 
Persze lehet ezzel vitatkozni, ízekre lehet szedni, ha más szemszögből vizsgáljuk, ám a házasság céljának és okának utána lehet nézni a történelemkönyvekben éppúgy, mint a romantikus füzetecskékben.

Igen, szokták mondani, olyanok, akik velem élnek, de azt is, hogy velem a legcsodálatosabb együtt élni....igaz az a kutyám és a macskám volt aki ezt mondta.

Nehéz veled.

Igen, én is ismerek olyan férfit, akinek rémálom a szerelem hosszú távú megélése, mert az kizökkenti, váratlan dolgokat produkál. Tényleg vannak ilyen emberek és ezek azok, akik értetlenül néznek rám, mikor boldogan mosolyogva rájuk köszönök, mert hogy mi a csudának tud ez mindig örülni, én meg szeretném átölelni az egész világot. Neked pokol, nekem mennyország, nem szeretnék neked rosszat- kerüld el szerelem őt, de engem bármikor meglátogathatsz.

Voltam m ár szerelmes. Nagyon szép, jó, gyönyörű, de hogy ebben éljek nulla-huszonnégyben... Hát, nem. Ez olyan rémálom nekem, mint a folyamatosan igényelt orgazmus. És van, aki bírja, ismerek elképesztően sokat élvezni igénylő és bíró nőt. De a többség nem ez. Nekem ez a pokol lenne.

Most úgy elgondolkodtam rajta, hogy mennyire szomorú az én életem. De egyáltalán nem az. Eszembe nem jut, hogy van valami bajom az életemmel. Kisebb marhaságok, nyilván, az ember néha levágja egyik-másik karját, lábát, vagy kiesik egy repülőből, esetleg otthagyja a fogát valahol... Ezek nálam is játszanak, de eszembe nem jut közben, vagy éppen most, hogy szar lett volna az életem. Azt hiszem, hogy a "szar/szomorú az életem" egy életforma, ahol az embertípus, aki sajnálja magát a végtelenségig, meg irigykedik a másik egyáltalán nem sokkal többjére, az csupán nem tudja máshogy élni ezt a helyzetet. Aztán, ha kikerült belőle, akkor már észre sem veszi és megy tovább a rutin... Ebből lesz az, hogy szar az élet, meg a máshol mindenjobb. 
Én nem érzelmek közt hullámozva élek. Hogy ezt egy érzelmesebb típus minek látja: az a saját tapasztalati mintája. Ezt vetítem én is másra, adott esetben, hogy mondjuk te szenvedsz az érzelmeid közt vergődve. De ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz az általános életviteledre. De nyilván ezzel foglak csesztetni, ha vitázni kell, mert hát, milyen érvet hozzunk a másik ellen, ha nem a saját nézőpontunkat vetítjük ki, vagy érvelünk a szűrőjén keresztül.

Ha egyszer, leszel olyan szerencsés, hogy megtapasztald, akkor fogod csak tudni, hogy ez a gyógyíthatatlan romantikus miről is beszélt.

Lelked rajta. Tudod, nem egyformán éljük meg a dolgokat. Ez olyan, mint a szexuális túlcsordultság: van akinél ez életforma - kevés ember -; van kinél szinte soha. Ez a többség kisebb része. A többségre azt gondolom hogy átlagos, ahogy azt ikeás kolléga kifejtette.

Te realitásban élő átlagmagyar szomorú életed van, a földhözragadt, normális érzelmekkel, amikor azt hiszed csak a csitrik kiváltsága a szerelem.
Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek e nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért a napért érdemes volt megszületnem.

Egy szóval sem mondtam, hogy a szerelem nem jó. Vagy nem létezik. Vagy nem az hozza össze az embereket. Gondolkodj kicsit. 
De, hogy örökké várni valamire, ami csak a vágyainkban él... Ezt nem. Majd nyolcvanöt évesen jön egy nő, mert ugye Faludynak is jött, az mondjuk virgonc 74 és addig kínoz az ágyban, amíg belehalok... De megérte várni rá nyolcvanöt évet, mert ő lesz az igazi.  Két év múlva meggebedek és elmondhatom a mérlegnél, hogy volt két tökéletes évem, hogy addig vártam és lebegtem és izé... 
Minálunk ennél földhözragadtabbak a népek. Realitásnak is hívja az átlagmagyar. 
Amit te mondasz az pont jó a húszéves csitriknek, akik még azt hiszik, hogy ők a világ közepe és a világ fájdalma is, ha éppen kapnak egy élettől való sallert. 
Amúgy is elmúlik. Mindig. Az a kevés ember, aki húsz év házasság után képes volt megreformálni az életét, a párkapcsolatban önmagát és elviselni a másikat, az lehet, hogy elmondja, hogy még mindig, vagy újra szerelmes, de hogy ebből kevesebb van, mint milliárdosból a bolygón, arra is elég sokat tennék. Sőt. Sztem nincs belőlük összesen száz ember, az egész civilizációnkban.

Ne merj ezen röhögni! Igenis létezik a szerelem! Létezik a másik felem, akivel kiegészítjük egymást. Ha még nem találtad meg, keress tovább. Érdemes várni rá. Aki nem hisz a szerelemben, annak sivár élete van. 😍👩‍❤️‍👨

Röhöghetek, hogy hiszel a mesékben?

A szerelem szóba sem jöhet?

Biztos, hogy ugyanazt a kommentet olvassuk?

Aki a szex miatt házasodik, az vagy borzasztóan erős szexualitással bír, vagy tapasztalatlan. Jellemző a mai fiatalságra. Ez nem lehet cél, mert a vágy kihal idővel, átalakul és még változhat is. Elfárad. Nem fog évtizedes kapcsolatot biztosítani senkinek, bár a mai x-y-z generáció erre esküszik. Én meg a válási statisztikákra. 
Házasodni közös célért kell. Gyerek, közös vállalkozás, közös otthon megteremtése. Ezek kitartanak évtizeds időtávokban is. Mondjuk amíg a CSOK letelik. :D De ez csak szemétkedés volt. 
Tényleg az tart össze egy párt, ha van tartós közös cél, a felsoroltak közül egy, vagy több. ezek nélkül esélytelen bármilyen kapcsolat hosszútávon.

Azért ez egy picit félreérthető annak, aki félre akar érteni téged. :P
Szegény nejed! – mondhatná az, bárki legyen is. – Akkor mi is volt a célod azzal, hogy elveszed, ha nem a szex?  :D
Nyugika, én tudom ám, hogy te ezt a történetemre értetted. De érted. ;)

Lenne az a végtelenül bölcs mondat, hogy: igen, drágám.

Előzőt másképp fejeztem volna be, de kaptam egy figyelmeztetést: Hiba! Túl sok smiley-t írtál, kérjük használj kevesebbet! 
Mennyi a megengedett? :D Ilyet szabad? >3 :$

Csak ennyi? 😮 
Stíluselemzés? Valami logikai bukfenc? Azt nem tartanám annak, hogy egy nő és egy pasi dupla dildón osztozik, mert nyugodtan elhiheted, hogy az élet ennél sokkal-sokkal furcsább dolgokat is produkál. Gondolhatsz a cseppkőbarlangok bizonyos képződményeire. Azokat még plágiummal sem lehet vádolni, mert tutira mind eredeti. 😂
Mondjuk erre se hiszem, hogy sok példát láthattál bárhol. Már csak azért sem, mert a férfiaknál mindig beáll a zabszem-effektus amikor nem papíron közelít ama nyílásukhoz, és talán emiatt nem túl népszerűek az ehhez hasonló ötletek. Aki viszont átélte, egészen másképp vélekedik erről, bár az előítéletek miatt muszáj titkolóznia.

Andreas nem jár ide? 😮 Pedig egy nyelvőrnek kutya kötelessége elolvasnia a #nyolcszázhatvanegyedik hozzászólást is. (Amúgy ez jó ok a karakterszám növelésére, mert valamivel hosszabb leírva mint a #861 😂 Gondolkodtam azon is, hogy a kettőskereszt jelölést is így írom ki, de egy szimbólumot talán mégsem, mert nem mindegyiknek ismerem a magyar nevét 😂 pl: ~Ł A francba! Mindig elfelejtem, hogy ide az nem vonatozik. 😊)  „Na, ha ezt a vonatot is hagyja elmenni kedves Andreas akkor tuti nem jár ide." Nem is tudom miért idézőjellel írtam. Talán mert már késő van?! Most olyan szeretek-mindenkit-hangulatom van. 💖 Pedig nem volt semmilyen 🍷